A vaddisznó hímjét kannak, nőstényét kocának (emsének), szaporulatát malacnak (kanmalac, emsemalac) hívjuk. Az egyéves fiatalokat kansüldőnek, koca- vagy emsesüldőnek hívja a szaknyelv.

A vaddisznó eredetileg a vizes élőhelyek és mocsaras vidékek lakója volt, azonban napjainkban az erdők jelentik fő élőhelyét. Jó alkalmazkodóképességű, terjeszkedő faj, mára Magyarország egész területén megtalálható. Megszokta az emberlakta környezet zavaró hatásait is, gyakran megtelepszik a lakott területek közvetlen közelében, sőt az elvadult belterületi részeken is. A párzási időszak október közepe-november elejével veszi kezdetét és december közepéig elhúzódhat, a vadásznyelv „búgásnak” mondja. A legtöbb malac február és május között születik, de a párzási és az ellési időszak is egyre inkább kitolódik. A kocák, a malacok és a süldők kondákban élnek, míg az idősebb kanok magányosan járják az erdőt. A kondában szigorú rangsor uralkodik. Főként szürkületben és éjszaka aktívak, a nappalt általában a sűrűben pihenve töltik. A vaddisznó mindenevő, így tápláléka között a fűféléktől kezdve a csigákon és gilisztákon keresztül a gombákig és gyümölcsökig sok minden megtalálható. Fontos őszi tápláléka a makk, ami hozzásegíti a szűkös téli hónapok átvészeléséhez. Táplálékát túrással szerzi meg, így az erdőben könnyen észrevehetjük jelenlétét. Alkalmanként béka, kígyó, pocok és tojás is lehet az étlapján. Rendszeresen rájár a mezőgazdasági terményekre, kukoricára, gabonafélékre. Táplálkozásával jelentős vadkárokat okoz.