A dámszarvas a gímszarvasnál kisebb méretű, zömökebb testfelépítésű szarvasféle, amit legkönnyebben jellegzetes, foltos szőrzetéről ismerhetünk fel. A hímeket bikának, a nőstényeket tehénnek, a kicsinyeket borjúnak hívják. A többi szarvasféléhez hasonlóan a bikák minden évben agancsot növesztenek, aminek a felső része lapátszerűen kiszélesedik. Nem őshonos faj, Mátyás király idején telepíthették be a hazai vadasparkokba. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordul. Szaporodási időszaka októberben kezdődik, amit a bikák által kiadott jellegzetes, horkoláshoz hasonló hangról „barcogásnak” hív a szaknyelv. A bikák – a gímszarvassal ellentétben – egy helyben, egy talajba kapart sekély teknőnél várják a teheneket, amiket hangjukkal csalogatnak magukhoz. Növényevő, kérődző állat. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit, hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. Megeszi a szőlőt, elfogyaszt minden gyümölcsöt. Nappal nyílt területeken is zavartalanul táplálkozik. Egyébként szürkületkor és éjszaka aktív, nappal pedig a sűrűben pihen.