Hímjét kosnak, nőstényét második éves korától az első bárányozásig jerkének, ezután pedig anyajuhnak hívjuk, a szaporulat kosbárány vagy jerkebárány. A muflont a Földközi-tengeri Korzika és Szardínia szigeteiről telepítették be Közép-Európába a 19. században. A mai Magyarország területére először 1901-ben, Füzérradványra telepítették, majd a második világháború előtti időszakban több vadaskertben megjelent. Napjainkban az ország középhegységi területein, jellemzően szigetszerű előfordulásban, de mindenütt találkozhatunk vele. A muflon a juhfélékhez tartozik, nem csontból álló agancsot, hanem szaruból felépülő szarvat visel, amit alakja miatt a szaknyelv „csigának” nevez. A csigát, mint szaruképződményt – amilyen az emberi köröm vagy haj – nem hullajtja le, folyamatosan, egész életén át növeszti. A novemberben zajló párzási időszakban a kosok kemény, de nem életre-halálra szóló küzdelmet vívnak egymással, amely során 10-20 méter távolságból szarvukkal egymásnak rontanak. Szarvaik csattanása ilyenkor az őszi erdőben messzire hangzik. A bárányok március-május során jönnek világra, és néhány óra múlva már csatlakoznak is a nyájhoz, amiben a juhok és a fiatal állatok együtt mozognak. Nappal aktív állat, de egész nap folyamatosan táplálkozik. Hasonlóan a szarvasfélékhez, a muflon is kérődző. Táplálékát zömében fűfélék alkotják, jellemzően legelő állat, de emellett fogyasztja fásszárú növények hajtását, rügyeit és terméseit is. Olyan területeken is jól megél, ahol a szarvas vagy az őz kevésbé találja meg táplálékát. Táplálkozásával, legelési módjával, taposásával károsíthatja környezetét.