A gímszarvas hazánk legnagyobb testű vadfaja, a kifejlett bikák testsúlya meghaladhatja a 200 kilogrammot is. Hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak, a második éves nőivarú egyedet ünőnek nevezzük. Ha a fák között futó szarvasbikát nézzük, talán nem is gondolunk arra, hogy milyen nagy állat, súlya a három mázsát is elérheti. Agancsát évente váltja, koronája még tízéves kora után is évről évre erősebb, szebb és mutatósabb. Az erős bikák általában februárban vetik le agancsukat, a fiatalabbak később, a tavasz folyamán hullatják el fejdíszüket. Szaporodási időszaka szeptemberben kezdődik. Mire a nász ideje, az őszi szarvasbőgés elérkezik, a szarvasbikák fejét már újra pompás korona díszíti. Maga a bőgés általában augusztus utolsó napjaiban kezdődik, csúcspontját szeptemberben éri el, és októbertől fokozatosan megszűnik. Az országban az Alföld középső területeinek kivételével szinte mindenütt előfordul. Leginkább a nagy kiterjedésű, összefüggő vegyes erdőket kedveli, dús aljnövényzettel, magas cserjeszinttel. Növényevő, kérődző állat. Fő táplálékát a fás szárú növények könnyen emészthető leveles hajtásai, rügyei, valamint kétszikű növények és fűfélék alkotják. Sokféle termesztett növényt kedvel: gabonaféléket, pillangós takarmányokat, lédús takarmányokat, répaféléket, gyümölcsöket. Erdőben szívesen fogyasztja a facsemeték friss hajtásait, a fák magtermését, elsősorban a tölgymakkot.