A Bakonyerdő Zrt. Devecseri Erdészete a Marcal-medence és a Bakonyalja peremén található állami erdőkben gazdálkodik, mintegy 9.297 hektáron. Működési területe a Vas-Veszprém-Zala vármegyék hármashatár pontjától kelet felé haladva Ajka városáig húzódik, kisebb-nagyobb erdőtömbjei 20 községhatárhoz tartoznak. A jellemző tengerszint feletti magasság 150-250 m, a tájból a Sümeg felett magasodó Rendeki-hegy mészkő tömbje emelkedik ki a maga 375 méteres magasságával.

A vidék legjellemzőbb faállománytípusai a különböző cseres és kocsányos tölgyes állományok, ezek együttes aránya meghaladja az erdőterület kétharmadát. Az őshonos faállománytípusok közül említést érdemelnek a vízállások és vízfolyások mentén jellemző égeresek és a Rendeki-hegy bükkösei. A legjellemzőbb elegyfajok a gyertyán, kislevelű hárs, mezei juhar, nyír, vadkörte és az egyre pusztuló magas kőris. Az idegenhonos fafajok közül számottevő az erdei fenyvesek és az akácosok területfoglalása.

Erdészetünk legfontosabb tevékenysége az erdőgazdálkodás, amelynek fő célja és feladata az erdő egyéb funkcióinak kiterjesztése, a természetes, illetve természetszerű állapotok minél teljesebb helyreállítása. Ezt szem előtt tartva erdészetünk az őshonos faállományokban kizárólag természetes folyamatokra alapozott, vagy azokat pontosan utánzó természetes erdőfelújítási eljárásokat alkalmaz. Az akácos és erdei fenyő állományok felújítása esetén megengedett a tarvágás, de az őshonos fafajok ezen állományokban történő spontán megjelenése esetenként lehetővé teszi, hogy kellő türelemmel végzett kiserélyű gyérítések alkalmazásával, folyamatos erdőborítás fenntartása mellett átalakíthassuk ezen idegenhonos faállományokat természetszerű erdőkké.

Az erdőgazdálkodást segíti a sárosfői hidegágyas csemetekert, ahol elsősorban saját felhasználásra termesztünk facsemetéket, nagy hangsúlyt fektetve az elegyfajokra. Ugyanitt kísérleti jelleggel megkezdtük néhány klímaváltozást toleráló fafaj termelését is.

Vadgazdálkodási tevékenységünk fő célkitűzése az erdei ökoszisztémákban zajló természetes folyamatokra jelentős hatást gyakorló nagyvad létszám optimalizálása úgy, hogy a létszám csökkentésével párhuzamosan az – elsősorban gímszarvas és dámvad – állományok minőségét javítsuk. Erdeinkben jelentős még a vaddisznó és az őz, de gyakran találkozhatunk rókával és borzzal is. Az utóbbi években megjelent az aranysakál, a patakok mentén a hód.

Erdészetünk életében kiemelt szerepe van a természetvédelemnek, területünkön négy természetvédelmi terület és egy erdőrezervátum található.

A Sárosfői Halastavak TT az 1907-ben létesített, elegyes állományú erdőkkel körülölelt tórendszert és a környező erdőket foglalja magába. Az erdőbe ágyazott vizes élőhely párját ritkítóan gazdag élővilág kialakulását eredményezte, valóságos kincsestára a természeti értékeknek.

A Devecseri Széki-erdő TT cseres és gyertyános-tölgyes erdőtársulásai, valamint régi patakmedrei és kiszáradó láprétjei rengeteg védett növénynek – köztük sok orchidea fajnak – és hozzájuk kötődő ritka lepkének adnak otthont.

A Nyirádi Sár-álló TT hazánk egyik legfiatalabb védett természeti területe. A területet vízállásos cseres-kocsányos tölgyesei, festői nyírligetei, gyapjúmagvas sásos zsombékosai, mocsárrétjei miatt hazánk legértékesebb területei közé sorolják.

A Darvas-tó lefejtett bauxitlencse TT a térségre jellemző bauxitképződés nyomait őrzi, valamint az ahhoz kapcsolódó kőzettípusokat és a trópusi őskarsztos formakincset mutatja be.

A Fehér-sziklák erdőrezervátum a Rendeki-hegy erdőtársulásainak kutatási területe, ahol az erdei ökoszisztémák természetes folyamatait vizsgálják az emberi hatások teljes kizárásával. Az itt folytatott természetközeli erdőgazdálkodás eredményességét jelzi, hogy több erdőtömbünkben olyan fokozottan védett, az emberi tevékenységre rendkívül érzékeny madárfajok telepedtek meg, mint a rétisas és a fekete gólya.